Az én történetem nem csupán egy karrierút, hanem egy belső utazás is. Több mint tíz évet dolgoztam HR szakértőként a versenyszférában, és bár szakmailag sikeres voltam, mindig hiányzott valami: egy mélyebb, emberközpontú cél. A fordulópontot kisfiam születése hozta el. Az anyaság új nézőpontot adott: felértékelődött bennem az otthon, a közösség, a biztonság. Rájöttem, hogy nemcsak…

Az én történetem nem csupán egy karrierút, hanem egy belső utazás is. Több mint tíz évet dolgoztam HR szakértőként a versenyszférában, és bár szakmailag sikeres voltam, mindig hiányzott valami: egy mélyebb, emberközpontú cél.

A fordulópontot kisfiam születése hozta el. Az anyaság új nézőpontot adott: felértékelődött bennem az otthon, a közösség, a biztonság. Rájöttem, hogy nemcsak a munkahelyeken, hanem a társadalomban is szükség van kapcsolódásra, támogatásra – különösen a generációk között.

Ekkor született meg az Otthonmegosztás Magyarország gondolata.

A nyugdíjasok gyakran küzdenek a magánnyal és a megélhetéssel, miközben a fiatalok számára a lakhatás egyre elérhetetlenebb. Mi lenne, ha ezek az emberek nem egymás mellett, hanem egymást segítve élnének?

Az otthonmegosztás nem csupán lakhatási megoldás. Ez egy közösségi modell, amelyben a fiatalok és idősek együtt élnek, tanulnak egymástól, és támogatják egymást – anyagilag, érzelmileg, emberileg.

Hiszem, hogy a társadalmi problémákra nem mindig rendszerszintű válaszok kellenek. Néha elég egy nyitott ajtó, egy megosztott szoba, egy beszélgetés. Ezért dolgozom nap mint nap: hogy hidat építsek a generációk között, és újra felfedezzük a közösség erejét.

Tisztelettel,

Paksiné Serfőző Zsuzsa