Az én történetem nem csupán egy karrierút, hanem egy belső utazás is. Több mint tíz évet dolgoztam HR szakértőként a versenyszférában, és bár szakmailag sikeres voltam, mindig hiányzott valami: egy mélyebb, emberközpontú cél. A fordulópontot kisfiam születése hozta el. Az anyaság új nézőpontot adott: felértékelődött bennem az otthon, a közösség, a biztonság. Rájöttem, hogy nemcsak…
Az én történetem nem csupán egy karrierút, hanem egy belső utazás is. Több mint tíz évet dolgoztam HR szakértőként a versenyszférában, és bár szakmailag sikeres voltam, mindig hiányzott valami: egy mélyebb, emberközpontú cél.
A fordulópontot kisfiam születése hozta el. Az anyaság új nézőpontot adott: felértékelődött bennem az otthon, a közösség, a biztonság. Rájöttem, hogy nemcsak a munkahelyeken, hanem a társadalomban is szükség van kapcsolódásra, támogatásra – különösen a generációk között.
Ekkor született meg az Otthonmegosztás Magyarország gondolata.
A nyugdíjasok gyakran küzdenek a magánnyal és a megélhetéssel, miközben a fiatalok számára a lakhatás egyre elérhetetlenebb. Mi lenne, ha ezek az emberek nem egymás mellett, hanem egymást segítve élnének?
Az otthonmegosztás nem csupán lakhatási megoldás. Ez egy közösségi modell, amelyben a fiatalok és idősek együtt élnek, tanulnak egymástól, és támogatják egymást – anyagilag, érzelmileg, emberileg.
Hiszem, hogy a társadalmi problémákra nem mindig rendszerszintű válaszok kellenek. Néha elég egy nyitott ajtó, egy megosztott szoba, egy beszélgetés. Ezért dolgozom nap mint nap: hogy hidat építsek a generációk között, és újra felfedezzük a közösség erejét.
Tisztelettel,
Paksiné Serfőző Zsuzsa
